Megérkeztünk a korszakba,
az új agyatlan létbe.
A láncok immáron láthatatlanok,
nem csörögnek, nem sértenek.
Gerinctelen, formaváltoztatók velük találkozol,
olyan formát választanak, ami nekik jó.
A csillagok már csak villognak, a többi csak üres kongás,
ki maga gondolkozik, nem talál megoldást.
Mert az amőba az jó!
Az új bilincs a háló, ami örökre megbénít,
önállóság leple alatt, ellenállást eltakarít.
Nem néz senki sem már felfelé, mert lefelé mindig van út,
más mint vas vagy elektromosság, már mind a múlt.
Mert az amőba az jó!
Gyere el, el velem
a lelkedet egy aranyért megveszem.
Az újság az tegnapi
mert üres kongó emberek a korszakunk legjobbjai.
Senki nem más, mind marionett,
a zajok irányítják.
Követik az értelmetlen,
értéktelen listát.
Az egyéniség hiánya,
az új divat.
Senki sem veszi észre,
a népbutítókat.