Nincs hazám, nincs házam, se kertem, csak a lábam.
Nem vagyok fáradt, nem félek, az idők között élek.
Nem tartozom sehova, nem hív engem senki sem haza, az idő pereme az otthonom.
Nem akartam ezt soha, az időmostoha, most már nincs mit változtatnom.
Refr.:
Pénztárcámat kinyitom, belőle az időérméket kiszórom.
Ne lássa azokat már senki se, elviszi őket, az időszele.
Mindegy nekem, hogy jövő-e vagy múlt, az életem így is hosszúra nyúlt.
Örökre a dimenziók között, nem tudom, valami ide köt.
Szabad rab vagyok itten, jövőben vagy régen, csak nézem a csillagokat az égen.
Emlékeim kidobálom, memóriámat szétszórom.
Refr.:
Pénztárcámat kinyitom, belőle az időérméket kiszórom.
Ne lássa azokat már senki se, elviszi őket, az időszele.
Unottan vezetem vasszerkezetem, nem vagyok már semmire sem kapó.
A kormány előtt ülök egyedül, mert én vagyok az időutazó.