Látod a szakadt zászlókat, ahogy lengenek?
Látod a fűszálakat ahogy vérvörösen feslenek?
Puskaropogás visszhangja elhalt a hegyek között,
Jéghideg szél fúj az eltaposott sírhalmok fölött.
El lesz-e temetve, ezer év után?
A halott szív is kivérzik, egy vasárnap délután.
A száműzött vándor még mennyit vár?
Tudja és érzi, hogy mindörökre fáj.
Hullámok mossák, a part kietlen szikláit.
Az ürességben eltűnnek, az elmúlt idők partjai.
Az elhunyt fények, az ünnepek, már rég mind vízbe fúltak.
A sebek csak mélyülnek, de nem gyógyulnak.
El lesz-e temetve, ezer év után?
A halott szív is kivérzik, egy vasárnap délután.
A száműzött vándor még mennyit vár?
Tudja és érzi, hogy mindörökre fáj.
Esnek, hull'nak szét az egek,
mire vártál merre megyek.
A szerződés vérrel van megírva,
Hazánktól meg lettünk fosztva.
A vaskapu is csukva marad,
minden mást még meg is tagad.
A csatabárd el van temetve,
de a háború tombol örökre.
Az üresség csak egyre nő,
a hegek is csak szétszakadnak.
Füstbe ment a szép jövő,
átadtuk a haragnak.
Vérünkkel fizettünk,
nehezedik a keresztünk.
Nem múlik el!
