Elég volt már az egészből, dumálásból, lókötésből,
hamarosan nem kell nekünk más, csak az ostya.
Aki osztja, azt megfosztja, az élet fonalát elosztja,
senkinek sem marad háza, se kosztja.
Refr.:
Fölvettük a hitelt a reményben, hogy nem kell fizetni cserébe, így lépünk az Úr és a bíróság elébe.
Nem gondolkodik a sok ember, miért csinálná, neki nem kell.
Széthullik minden darabokra, ott fekszik a földön szilánkokban.
Kerestük a problémákat, ahol nincsenek,
pincstelenek mondták meg nekem, hogy hova kellek.
Megint csak az egoista világuk létezik, a mást azt lenézik.
Végezünk már ezzel, fizetni a pénztárnál kell.
Refr.:
Fölvettük a hitelt a reményben, hogy nem kell fizetni cserébe, így lépünk az Úr és a bíróság elébe.
Nem gondolkodik a sok ember, miért csinálná, neki nem kell.
Széthullik minden darabokra, ott fekszik a földön szilánkokban.
Holnap már a felhőkön ülök, zarándokutam befejeződött,
a nevünk ott lesz kiírva az égen.
Már régen, kéken ott van-e héten, a nevünk feketében,
a föld szépen lassan elalszik, a világ fénye kialszik.
Refr.:
Fölvettük a hitelt a reményben, hogy nem kell fizetni cserébe, most így lépünk az Úr és a bíróság elébe.
Nem gondolkodik a sok ember, miért csinálná, neki nem kell.
Széthullik minden darabokra, ott fekszik a földön szilánkokban.
Túlfeszült a húr és kiszakadt tőből, elege lett az Úrnak az egészből.
Vége van most már, ennyi volt, a nap nem süt és eltűnt a hold.
Hullik minden szerteszét, a lángtenger mindent széttép. (Ennyi volt, menjünk haza!)
A hamis próféták szanaszét buknak, a diktátorok négykézláb kúsznak.
